Szarvasbogarak és egyebek

2014. december 12.

Egy kis nyári emlék a téli napokra.

Hosszú ideje terveztük, hogy kimegyünk egy “igazi”, éjszakázós szarvasbogár lesre. Helyszínnek a Velencei-hegység egy kicsi dombját szemeltük ki, ahol a kisavanyodott talajon girbe-gurba csenevész tölgyek fejlődtek. Őszi sétáink során a fák alatt talált rovartetemek jelezték, hogy érdemes lenne júniusban becserkészni a területet.

 

szarvasbogár

Iván és Száva megpillantja az első szarvasbogarat

 

 

Sukoró felől kaptattunk felfelé az emelkedőn, amikor egy kidőlt cserfa keresztezte az utunkat. Itt megpillantottuk első hím szarvasbogarunkat.

Alig halagytuk magunk mögött pózoló barátunkat, amikor észrevettünk egy csonka fatörzsön sütkérező zöld gyíkot. Iván megpróbálta becserkészni a kéktorkú hímet, ami többé kevésbé sikerült is neki. A gyík bátran feszített a tenyérnyi napfoltaban, mintha tudomást se venne rólunk, de aztán egyszer csak zsupsz! eltünt a gyökerek közt.

 

zöld gyík

Iván cserkészik

 

 

Tovább folytattuk utunkat felfelé a kaptatón, ami nem volt se túl meredek, se túl hosszú. Ennek ellenére alig vártam, hogy megérkezzünk, mert elkényelmesedett hátamat már nagyon nyomta a családi motyó.

Megérkeztünk!

 

szarvasbogár

Ez fogadott bennünket!

 

 

Ez fogadott bennünket, Ami kissé megnehezítette a sátorverést stb., mert csak ültünk és néztünk a fejünkből. Számos fán találtunk szarvasbogarat, de voltak olyan helyek, ahol nagyüzembe ment a fanedvek nyalogatása. A szarvasbogarak elterpeszkedtek a központban, a mellettük lévő perifériás helyeken meg egymást váltották az egyéb torkos élőlények.

Azért eljött az a pillanat is, hogy felállt a sátor (többé-kevésbé), ép idejébe, mert igencsak megfogyott a fény. A lányok lehúzták a zippzárt és mi fiúk kint maradtunk az éjszakai erdőben.

Egy múló pillanatig elbizonytalanodtunk, hogy nem lenne e nekünk is jobb odabent a lányokkal, de aztán Iván felkattintotta fejlámpáját, és a férfias sikollyal tudatta, hogy lát valamit. Két hosszú, karcsú csáp lengedezett a megvilágított fatörzsön. A fénycsóvában mozgó csápoknak, aztán lett gazdája is lett, megmutatta magát egy karcsú testű bogár, a nagy hőscincér. A nagy hangra előmerészkedtek a lányok is. Szávának különösen tetszett az attrakció.

 

nagy hőscincér

Száva és lovagja, a nagy hőscincér

 

 

Az első cincér találat után tovább páztásztuk a fákat, és a napvilágnál beazonosított tanyákon szinte mindenhol ott találtuk a hosszúcsápú legényeket és a kissé rövidebb csápú leányzóikat. Egyszer aztán csak eljött a lefekvés ideje is (ezt Iván vitatta),

Hajnalban csendesen kortyolgattam kávémat, hallgattam az erdei neszezéseket, amit egy nem oda illő zippzárzörgés szakított meg. Iván dugta ki fejét a sátroból. Sokkal élénkebben, és korábban, mint bármikor ovibamenet. Valamit elronthattunk párommal…

Leellenőrizte dobozár, hogy megvan e még a tegnapi est legnagyobb hőscincére, majd tenyerén hordozva odahozta hozzám.

 

nagy hőscincér

Iván és a legnagyobb cincér

 

 

Megcsodáltuk. Kiválasztottunk egy cincérlányok lakta fát, majd szabadon engedtük. Gyorsan, szinte izgágán mozogva felmászott a fatörzsön és a levelek közé érve eltűnt szemünk elől.