Amazóniai kenu-expedíció

2016. február 05.

 

rionegro

Tervezett útvonalunk a Rio Negro középső szakaszán vezetett végig.

 

Képes beszámoló

 

Kétszemélyes kenuexpedíciót szerveztünk az Amazonas legnagyobb baloldali mellékfolyóján, a Rio Negron. A túra útvonala a folyó Santa Isabel do Rio Negro (SIRN) és Barcelos közötti szakaszára esett. Kitérőkkel tarkítva ez nagyjából 300 km-es távolságot jelent. Manausból személyszállító hajóval utaztunk indulási pontunkig, SIRN-ig. A városka homokos folyópartján összeszereltük mobil kenunkat, majd hajnal hasadtával nekivágtunk a nagy útnak.

 

S.I.R.N település kicsiny strandja tökéletesen alkalmas volt arra, hogy összeszereljük kenunkat. Éjszaka, lámpafénynél kezdtük el a munkát, napkeltekor készen álltunk az indulásra.

 

A folyó ezen szakaszán még jellemzőek a kőzátonyok.

 

Vörös vagy fekete? Messziről fekete, erről kapta nevét a folyó. Közelről nézve viszont vörös. Lápos, mocsaras területek rothadó, bomló növényzete festi meg a vizét.

 

Táplálékunk fő forrását a folyó gazdag halállománya jelentette. A díszes tucunaré kedvelt horgászhala a vidéknek.

 

6-2

Megvan a vacsorára való.

 

50-1

A piranhák hírükkell ellentétben ritkán veszélyesek. Tőlük aztán nyugodtan lehet fürdeni a folyókban. Ami viszont igaz, sütve igazán ízletesek.

 

Készül a vacsora.

 

A napi rutinná váló vízforralás során alaposan megfüstöltük ivóvizünket, amit ezután “füstösnek” neveztünk.

 

Tábori idill a folyóparton.

 

Az éjszakai erdő mindig tartogat meglepetéseket. A milliónyi hang láthatatlan gazdája felajzotta fantáziánkat. Az elemlámpa fénye hamar rátalált erre a szép madárpókra.

 

Fluoreszkál az uv fénnyel megvilágított skorpió.

 

A folyamba torkolló vékony vízfolyások igazi akváriumként működtek. Halbőségüknek köszönhetően gyakran láttunk óriás vidrákat.

 

Élőben figyelhettük az akvárium szaküzletekből megismert halakat.

 

Olyannyira kanyargott a folyócska, hogy légvonalban 1 km távolság megtételéhez akár 3 km-t kellett eveznünk.

 

Vastagcsőrű csérek pihentek a vízből kiálló ágon.

 

A keskeny vízfolyások, holtágak ragadozója a traira. Minden vízbe eső tárgyra ráharap.

 

Sokadik favágás, bújócskázás után eljutottunk a vízfolyás azon szakaszára, amikor már nem tudtuk tovább folytatni utunkat. Visszafordulás után tábort vertünk az első alkalmas helyen.

 

Különös élmény volt rátalálni erre a fára. Még idehaza, műholdas felvétel alapján találtam rá óriási lombkoronájára, hogy aztán 13 ezer kilométerrel odébb felkutathassam.

 

A túra során összefutottam néhány “helyi lakossal”. A brazil vándorpókot tartják Dél-Amerika legveszélyesebb pókfajának.

 

Karokat fel! Ennek az óriás szöcskének nincs magyar neve. Tekinthetjük a hazai nyerges szöcske trópusi kiadásának.

 

Maradandó élmény túra során fennakadni az arany hálószövő pók hálóján. Ezek közül kerülnek ki a legnagyobb hálószövő pókfajok.

 

Kényelmesen besétálhattam ennek a halott fának a belsejébe.

 

Éjszaka túráimon gyakran találkoztam oposszum félékkel.

 

Ez a zöld sikló összetekeredve pihent egy földközeli ágon.

 

A liánok gyakran alkottak sűrű szövevényt.

 

Termetes kajmán nyoma a homokzátonyon.

 

Döglött halakkal próbáltuk becsalogatni a kajmánokat.

 

Ez a kajmán megérezte a dögszagot.

 

A vízfelületről visszaverődő holdfény jó látási körülményeket biztosított a folyón.

 

Fiatal pápaszemes kajmán.

 

Karnyújtásnyira sikerült becserkészni az öreg pápaszemes kajmánt.

 

Jaguár falatozott ebből a kajmánból.

 

Gyakran a meder közepén jelentkeztek a homokzátonyok.

 

Szerencsére ritkán kaptunk esőt a nyakukba.

 

Teliholdas éjszaka.

 

Öreg fa nyújtózik az éjszakába.

 

Kenutúránk végállomása, Barcelos.